20 május, 2015

Berlin and DTour...

Úgy gondoltam, hogy Berlin megér egy külön posztot, mivel elég sok minden történt ott, és január óta amúgy is!

Szóval április elején a mi kis csapatunk illetve később családdá avanzsált társaságunk nyakába vette a magyar, a szlovák, a cseh és a német autópályákat és elindultunk Berlinbe autóval, hogy részt vegyünk a #DTour első állomásán! 

Én április 9-én, csütörtök reggel indultam Győrbe Fannihoz, aki már várt rám, hogy mi tovább várakozzunk még Nagyhangú és Kata Pestről leér és nekivágjunk a nagy útnak.  

Az utam Győrig jó volt, olvastam, zenét hallgattam vagy éppen a tájat kémleltem. Az ország ezen részén még nem jártam, illetve Zircig eljutottam már, de onnan tovább nem! Lefelé a Bakonyból a buszsofőr Valverde-nek, de minimum Contador-nak gondolta magát és a sportág jeles képviselőit is meghazudtolva száguldottunk lejtmenetbe! Természetesen a szűk, szerpentines úton, ahol jöttek velünk szembe és egy-egy kanyar bevétele előtt vagy közben nem sokat adtam volna azért, hogy ezt élve megússzuk… De épségben megérkeztem Győrbe, ahol Fanni összeszedet és a súlyos csomagjainkkal együtt a város főterére sétáltunk és várakoztunk a többiekre. Győr nagyon szép város! 

Dél környékén megérkeztek a sofőrjeink és némi egészségügyi és étel-ital vásárlási szünet után Győrben az autópályára merészkedtünk a C3-as fedélzetén és megkezdtük közel 9 órás utunkat Németország fővárosa felé.

GPS nélkül, a táblákra és Fanni telefonjára letöltött GPS alkalmazásra hagyatkoztunk, valamint én lefotóztam, hogy Berlinben hol és melyik úton kell eljutni az autópályáról a hostelig… 

Rajkánál mentünk át a határon, Pozsonyig sima utunk volt, de a külső sávban haladó baromi nagy kamion eltakarta a továbbhaladási táblát, így mi lejöttünk a pályáról. De, egy kb. 5 perces sávváltás és forgalom után, már újra Brno felé vettük az irányt. Itt sem volt semmi gond, mivel végig a jó irányban voltunk! Prágában kellett autópályát váltani. Itt kapcsoltuk be először Fanni telefonján a GPS-t, amin a női hang úgy beszélt, mintha éppen elélvezne… 

Odafele és visszafele is a cseh-német határon letereltek minket az autópályáról, mert nincs kész még teljesen ez a szakasz. Helyes kis hegyi falucskákon át jutottunk a német területre. Visszafele egy duzzasztógát mellett jöttünk el, ami a hegyekkel a háttérben gyönyörű. Az oda-vissza út során sosem tévedtünk el, mindig a jó irányba mentünk; annyi volt a problémánk, hogy nem voltunk biztosak abban, hogy ténylegesen a jó irányba megyünk e vagy sem. Kérdeztünk és mindig megerősítettek benne, hogy jó az irány, csak kár volt lejönni az autópályáról. Ennél nagyobb gondja az embernek sose legyen! Kata nagyon jó sofőr, biztonságosan vezet, sosem féltem mellette! Persze mindenhol vannak idióta sofőrök! Hazafele egy kamionos valószínűleg elaludt és sávváltás közben kis híján a betonfalra mázolt minket… Csak is Kata lélekjelenlétének és tapasztalatának köszönhetően nem történt baj! Nagyhangú is jól vezet, főleg úgy, hogy tapasztalatlan még ilyen téren és mellette sem féltem! 

Legalább 30 Student Agency-s sárga busszal találkoztunk az út során. Ilyennel mentünk tavaly Prágába. Este negyed tíz előtt értünk a hostelhez hulla fáradtan. Kata egyedül vezette végig az utat és kb. ötször álltunk meg. Gyönyörű tájakon autóztunk végig, a cseh-német határon például még volt hó. Nem csak a magyar hülye, mivel a németek is, ha látnak hegyet, akkor alagutat vájnak bele; nem is keveset és rövidet… Becsekkolás után tusolás és alvás volt a program. Egy 10 fős szobában foglaltunk helyett és léptünk egyet, meg néztünk nagyot, mikor 6 fiút találtunk a szobában… Cukik voltak és nagy respect nekik, amiért elviseltek minket 4 napon keresztül; igaz a társaság fele kicserélődött másnapra.

Első este három, spanyol nyelven beszélő srác, egy melegnek és rasztásnak hit, valamint egy szellemmel osztoztunk a szobán. A spanyol nyelvű srácok közül az egyik a fejemnél, a másik felettem, a harmadik meg a szemközti ágy felső részén aludt. A nem rasztás Nagyhangú alatt, a nem meleg a harmadik srác alatt. A hatodik fiút sosem láttuk, de az ágya mindig bevetetlen volt… 
A nem rasztásról kiderült, hogy szép hosszú haja van; a nem meleg meg utolsó estére felszedett egy ronda csajt. Róla a járása és az öltözködése miatt hittük, hogy meleg. Anya mondása: „Nem mindenki meleg ám!” 

Második estére a 3 cuki spanyol nyelven beszélő srác elment, helyettük jött egy ázsiai csávó valamint két csaj. Az ázsiai csávó a fejemnél, a két csaj, meg az elment srácok helyére kerültek. A többiek maradtak, illetve a szellem is eltűnt. A szállással semmi gond nem volt! Tiszta volt, a fürdő kabinjai zárhatóak voltak, volt konyha, közös helység, egyedül a Wifi-vel volt gondom; de mikor 50-60 ember egyszerre használja, ne panaszkodjak! 

Egy Lidl volt a szállás mögötti utcában, kaja utánpótlás megoldva. Kicsi kocsi a hostel előtt pihente ki az út fáradalmait. A busz- és metrómegálló kb. 3 percnyi sétára volt tőlünk, ahogy a város egyik nevezetessége, a Checkpoint Charlie is. 

Pénteken nyakunkba vettük Berlint és megnéztük a város nevezetességeit szépen sorban. Nekem kinyomtatott busz-, metró- és villamos útvonalak voltak, illetve melyik látványossághoz hogyan és mivel jutunk el. Nehéz lett volna eltévedni, már csak azért is, mivel szinte egymás mellett voltak ezek. 

A Győzelmi oszlopnál kezdtünk, majd Reichstag, Branderburgi kapu, TV-torony, különböző holokauszt emlékhelyek, Barátság szökőkút, Unter den Linden (Sugárút), Alexanderplatz. Illetve látunk egy filmforgatást is. Szállásra vissza, majd este Hannah-ékkal és a többiekkel, akiket tavaly Prágában ismertünk meg egy Hamburger Mary’s nevű helyre mentünk, ahol volt már asztalfoglalásunk. Ez a hely amúgy egy meleg bár, ahol minden este más Drag queen a házigazda és egyben karaoke bár is. Előtte még elmentünk megnézni az East Side Gallery-t, ami a Berlini falból maradt meg és 2km hosszú.  

Győzelmi oszlop

Branderburgi kapu

Berlini dóm



TV-torony

A világ összes fővárosának mutatja az idejét

Reichstag

Neue Wache (Figyelő szem)

Neue Wache (Figyelő szem)

Checkpoint Charlie 

Pár kép az East Side Gallery-ről






Sétálgattunk még a városban, a folyóparton, megnéztük a város legrégebbi bevásárlóközpontját, a KaDeWe-t. Majd egy közel 30 fős társaság lepte el a hamburgerest, ahol aznap este éppen ’Conchita Wurst’ volt a házigazdánk. 



Három pincér leste egész este a kívánságainkat. Jókat ettünk, ittunk, voltak, akik igénybe vették a karaokét is. Nagyhangú legalább négyszer énekelt, aminek a jutalma 1-1 rövid ital, amit Fannival felesben ittunk meg. Volt is hatása… Éjfél tájt mentünk vissza a szállásra.

Szombat volt a meetup napja. Reggel készülődés, bevettük a Lidl-t, aztán egy közel 1 órás felszíni vasút, metró és villamos igénybevételével eljutottunk a meetup helyszínére, aminek a neve Jujo. Németországban sincsenek nyitva a boltok vasárnap, így a Lidl-ben sem kevesen voltak. Öregek és a banyatankjaik, tömött szatyrok mindenhol. 

A villamosra várva már nem csak mi voltunk, hanem egy közel 20 fős társaság alakult ki, akikkel elleptünk legalább egy villamoskocsit. A meetup helyszíne rohadt jó, a képekből ez le is jön szerintem! 






Délben kezdtünk és négy körül volt vége. Az első része egy Q&A volt, majd jött a fotózkodás, aláírásgyűjtés, meg az ilyenkor szokásos dolgok.



Mindenkivel sikerült közös fotót csinálni, beszélgetni. Sőt még híresek is lettünk. Ugye tavaly sütöttünk mézeskalácsot mi együtt és azt kiküldtük nekik, amikre ők emlékeztek, nah meg a pálinkára. RJ mikor meglátta, már tudta, hogy abból inni kell. Meg arra is emlékeztek, hogy Nagyhangú mellét írták alá. Ken először ivott pálinkát, de mintha mindig ezt itta volna. A szeme nem rebbent meg neki, úgy meghúzta az üveget. Mint később kiderült a fél literes üveg tartalmának nagy részét ő maga fogyasztotta el. Jack-nek nem ízlett! 

Miles is nagyon aranyos volt! Be kell valljam, én a legjobban Stephan-nal és Lukas-szal vártam a találkozást; egyszerűen annyira cukik együtt! Ken például alig akart elengedni, szorosan ölelt. Ami a legjobban tetszett, hogy nem az volt, hogy aláírás, mosolygunk a képen, aztán next; hanem egyből köszöntek és már öleltek is meg. Kérdezték, hogy vagyunk, honnan jöttünk, mindenkihez volt egy-egy szavuk. Sokan voltunk (több mint 100-an), de mégis családias volt a hangulat. Rossz volt elköszöni tőlük, de biztos vagyok benne, hogy még lesz alkalmunk találkozni! Nick, Ken párja rálépett a lábomra. Megölelt és legalább hatszor bocsánatot kért tőlem emiatt. Majd megzabáltam! Nem lehetett volna Deniz, a műsorvezető srác mellett mondjuk őket is hazahozni? Nah, nem mintha őt sikerült volna elcsábítani… Sajnos… 

Meetup után fáradtan, de élményekkel, érzelmekkel tele mentünk vissza a szállásra. Átöltözés, utána irány volt vissza a város, pontosabban az Alexanderplatz. Ettünk Currywurst-öt, megnéztük a kirakodóvásárt. Aztán egy 100 Biere helyre mentünk, ahol különböző országok, különböző ízű söreit próbáltuk ki. Ekkora már mindenki hulla volt, de jól éreztük magunkat és nem csak az elfogyasztott sör mennyiségétől… Szállásra vissza, majd alvás és tusolás.




Vasárnap reggel csomagolás, közös reggeli Franco-ékkal, majd tíz óra magasságában újra nekivágtunk az útnak. Először Kata, majd Nagyhangú vezetett. Sima utunk volt és mivel elbizonytalanodtunk, hogy Prágánál jó úton járunk-e letértünk az autópályáról és a város felé mentünk, ahol újra emlékek törtek ránk, jártunk a Vencel téren, láttuk a várat, a Károlyi-hidat. Ez kb. egy fél órás kitérő volt. Én este 10-re értem haza. Nagyon fáradt voltam, de rettentően megérte az egész! 

Rengeteg élménnyel, emlékkel, élettapasztalattal lettem gazdagabb! Megtanultam táblákról és papír térképről tájékozódni, és talán még jobban tudom értékelni az apró dolgokat. Ez az út is megerősített abban, hogy hosszú barátság elején vagyunk és jó úton haladunk! Mi négyen még jobban összekovácsolódtunk, szereztünk újabb barátokat, talán még híresebbek is lettünk a YouTube-os fiúk és rajongóik körében is! 

Mi már tervezzük a következő közös együttléteket, de reméljük, hogy hamarosan tervezhetjük a következő találkozót a fiúkkal is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése